Sorry, you need to enable JavaScript to visit this website.

Az euróövezet újraindítása; az innovációért folytatott küzdelem; európai iparpolitika

Az euróövezet újraindítása; az innovációért folytatott küzdelem; európai iparpolitika

1) Erős és demokratikusan irányított euróövezet.

Az Európai Unió által elért összes eredmény közül kétségtelenül az euró a legjelentősebb vívmány. Létrehozatala óta teljesítette az alapvető szerződésekben számára kijelölt feladatokat: biztosította az árstabilitást, és ösztönözte a kereskedelmet. Ugyanakkor védőzónát is képezett a 2008-as pénzügyi válság által okozott sokkhatás idején, segítséget nyújtott a tagállamok költségvetési hiányai kezeléséhez, valamint likviditást teremtett a gazdasági növekedés ösztönzéséhez.

Bár az euró sikeressége nem vita tárgya, az euróövezet teljesítménye annál inkább vitatémának számít. Az utóbbi években a 19 országot magába foglaló euróövezetben a munkanélküliségi ráta tartósan magasabb szinten állt, mint az Európai Unió 28 országában. Ugyanezen időszakban - ideértve napjainkat is - az euróövezeten belül a bruttó hazai termék (GDP) növekedési szintje az Európai Unió 28 országának növekedési szintje alatt maradt. Ezen túlmenően az övezeten belüli országok a teljesítményüket tekintve inkább egymástól eltartó fejlődést mutatnak, ahelyett, hogy közelednének egymáshoz.

Az Unió polgárai szempontjából az euró igazi paradoxon: egyrészt megtestesíti azt, ami a legközelebb esik hozzá (az ember zsebében lévő pénzt), másrészt pedig azt, ami a legtávolabb esik (átláthatatlan testületekben működő autokraták által irányított pénznem, amely egy meghatározhatatlan területhez tartozik).

Az euró és az euróövezet jövője megköveteli e szemlélet- és teljesítménybeli eltérések csökkentését.

Az EDP javaslata az euróövezet megújítására lényegében egy összehangolt konvergencia-kezdeményezés, amely az euróövezet Európa-párti és proaktív tagjaira (5-7 országra, beleértve a francia-német párost) vonatkozik. Ezek az országok közösen határoznának meg egy konvergencia célkitűzést a gazdasági szabályozási környezetre, a fiskális alapelvekre, a szociális pillérre és a munkajogra vonatkozóan; egyeztetnének is egy vagy két, az innováció területén, a digitális szektorban, illetve a jövő iparában megvalósuló közös beruházási projektet illetően (például egy digitális és mesterséges intelligencia ügynökségre vonatkozóan). Ezen cél felé haladnának, azonban mindegyikük szabadon, a saját nemzeti eljárásai mentén, egymással párhuzamosan egy rövidebb időszak során (3 év); röviden szólva, egyfajta párhuzamos konvergenciáról beszélünk.

Az euróövezet megújításának másik kulcsfontosságú mozzanata egyértelműen a nemzeti adókból származó saját erőforrások kialakítása, itt megemlítve a pénzügyi tranzakciókra kivetett adókat, illetve a GAFAN vállalatoktól beszedett (Google, Apple, Facebook, Amazon és Netflix) adókat. Ugyancsak idesorolandó az újabb politikák finanszírozása, valamint a Brexit következtében kieső költségvetési források pótlása. Ezen túlmenően nem kérdés egy európai szintű adóbeszedési rendszer bevezetése, vagy az európai polgárok adóterheinek növelése.

Az EDP szerint szintén lehetséges és kívánatos az euróövezet irányításának megerősítése az alapvető szerződések módosítása nélkül, az alábbi intézkedésekkel:

  • Egy parlamentközi pénzügyi bizottság létrehozatala az euróövezet feletti demokratikus ellenőrzés megvalósítása érdekében. Ez a parlamenti bizottság az euróövezet pénzügyi kérdéseire és költségvetésére összpontosítaná a figyelmét. A testület a nemzeti parlamentek pénzügyi bizottságainak állandó tagjaiból, valamint az Európai Parlament ECON bizottságának tagjaiból állna össze. Céljai között szerepelne az euróövezetre közvetlen hatást gyakorló döntések gazdasági és költségvetési szempontból történő figyelemmel követése, valamint a nemzeti és európai testületek közötti, a költségvetési kérdéseket érintő kapcsolatok javítása.
  • Egy alelnök kinevezése az Európai Bizottságban, aki különösen az euróövezetért legyen felelős, és tartson fenn közvetlen párbeszédet az érintett nemzeti parlamentekkel és a parlamentközi bizottsággal.

A jövőbeni válságok kezelése érdekében az EU-nak egy átfogó bankunióval kell teljessé tennie az Európai Monetáris Uniót, ideértve egy Európai betétbiztosítási rendszert is.

2) Kutatási és innovációs beruházások

A kutatás és az innováció mindig döntő szerepet vitt be az üzleti versenyképesség és a gazdasági növekedés terén. Ez még inkább igaznak bizonyul manapság, a technológiai fejlődés, a globális felmelegedés elleni védekezés terén felmerülő, korábban ismeretlen kihívások, az új, a biztonságot és a honvédelmet érintő fenyegetések, a minőségi élet iránti, erősödő lakossági igény, továbbá a környezetünk iránti kiemelt tisztelet korában.

Európának többet kell tennie e kihívások kezelése érdekében.

Tény, hogy az EU által kutatásfejlesztésre szánt támogatás mindössze a GDP 2,03%-át teszi ki, amely közel egy százalékkal kevesebb a kitűzött célszámnál (3%). S ami még rosszabb, a 28 tagállam közül 17 ország a GDP-jének kevesebb, mint 1,5%-át fordítja ilyen célra. Összességében, ezen a területen az EU közel 1%-kal van lemaradva az USA, és 1,5%-kal Japán mögött, Kínát már nem is említve.

Az EDP azt akarja, hogy az EU továbbra is őrizze meg pozícióját, mint a világ vezető gazdasági nagyhatalmainak egyike. Éppen ezért az EDP a következőket javasolja:

  • A jövőben megvalósítandó Európai kutatási keretprogramra (Horizon Europe) szánt erőforrások mértékének növelése legalább 120 milliárd euróra;
  • A strukturális alapokból kutatásra és innovációra fordított összeg részarányának növelése;
  • A jövőben felállítandó Közösségi Befektetési Alap (Invest EU) számára megfelelő erőforrások biztosítása annak érdekében, hogy ezzel is ösztönözzük a magánszektort maximum további 200 milliárd euró befektetésére a kutatás és az innováció területén a következő 7 évben.
  • Új nagyszabású program elindítása a digitális gazdaság és a mesterséges intelligencia területeinek támogatására.
  • Az ERDF (European Regional Development Fund [Európai Regionális Fejlesztési Alap]) forrásokat főként a tudás-infrastruktúra fejlesztésére kell összpontosítani.

3) Valódi iparpolitika megvalósítása

Az ipari szektor századokon át az európai államok hatalmának alapját képezte, különösen a XIX. és a XX. század során. Manapság is ez a helyzet, bár a szolgáltatási szektor fokozatosan kiemelkedő szerephez jutott.

A számok magukért beszélnek. Az európai ipar több mint 30 millió embernek ad munkát. Az Európában létrehozott és hozzáadott értéket képviselő termékek 17%-át állítja elő, továbbá a teljes kivitel közel 70%-a ebből a szektorból kerül ki. Az ipari szektor minden egyes munkahelye két másik munkahely közvetlen vagy közvetett megteremtéséhez járul hozzá az értéklánc mentén. Ennek ellenére nem igazán mondható el, hogy Európa valódi iparpolitikával rendelkezne. Az egyetlen, a szénbányászatra és acélgyártásra vonatkozó iparpolitikát pedig megszüntették.

Igaz, hogy az EU továbbra is vezető gazdasági hatalomként van jelen számos szektorban, mint a vegyipar, a gyógyszeripar, a fémmegmunkálás, a közlekedési szektor (légi, vasúti, közúti közlekedés) stb. A jövő ágazatait illetően azonban lemaradásban vagyunk az Amerikai Egyesült Államokhoz képest, valamint fenyegető közelségbe került hozzánk Kína felemelkedése és megerősödése is.

Sürgős válaszintézkedésekre van szükség. Az EDP javaslatai:

  • Egy, az európai ipar fejlesztését célzó stratégia kidolgozása és megvalósítása a jövő kulcsfontosságú szektorain belül: a digitális szektorban, a mesterséges intelligencia területén, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és az űrkutatás terén...
  • Előzetes engedélyeztetési rendszer bevezetése a stratégiai jelentőségűnek minősített európai vállalatokat és infrastrukturális hálózatokat érintő, külföldi befektetők által megkísérelt felvásárlások tekintetében.
  • A hatályos versenyjogi szabályok felülvizsgálata, hogy azok ne akadályozzák meg  a világpiacon működő vállalatokat abban, hogy európai óriásvállalatokat hozzanak létre.
  • Gyorsabb és hatékonyabb dömpingellenes rendszer bevezetése a tisztességes verseny szabályaival ellentétes behozatali tevékenység szankcionálására.